Wolverine and the X-men

Néhány sort annak, aki egyáltalán nincs képben: az X-Men a Marvel képregény-kiadó egyik legsikeresebb címe, emellett a legtöbb spinoffot termelte ki az eddig megjelent összes képregény közül. Főhősei olyan különleges erőkkel rendelkező mutánsok, akik az emberiség megsegítésére (naná!) használják erejüket.

Magyarországon két ízben is próbálkoztak a cím megjelentetésével, első alkalommal 37, második alkalommal 24 számig jutottak el, tehát itthon is kialakult ugyan egy stabil rajongói mag, de sajnos nem voltunk elegen. A tengerentúlon viszont eddig már 3 animációs sorozat is készült (jelen írás tárgya a 4.), illetve 3 sikeres mozifilm után idén láthattuk az X-Men Origins: Wolverine-t és a sor folytatódni fog.

Az amerikai-szingapúri koprodukcióban készülő Wolverine and the X-men eddig első évadján van túl, de szerencsére szokatlanul gyorsan, még 2008. decemberében berendelték a második szezont is, ami az álmoskönyv szerint korrekt nézettséget jelent, habár az USA-ban csak tavasszal adták a szériát.

A sorozat főszereplője az X-men csapat egyértelműen legnépszerűbb karaktere, Wolverine, azaz Rozsomák, vagy ha úgy jobban tetszik (nem!), Farkas. Neki kell ismét összeszednie az X-eket, miután egy bazi nagy robbanás következtében összedől kúriájuk; egy tagjuk, a telepata (olvas a gondolatokban) Jean Grey valószínűleg meghalt; vezérük, X professzor eltűnt; a többiek pedig szétszéledtek a világban.

A frissiben megalakult mutánsrendőrség a homo superiorokra vadászik és gyűjti illetve börtönzi be azokat, Kelly elnök pedig még ennél is radikálisabb lépéseket sürget. Rozsomák tehát úgy dönt, ismét összeverbuválja régi barátait, hogy megállítsák a kegyetlenkedéseket és megtalálják a professzort, mielőtt a fennálló helyzet még jobban eldurvul.

Ez a sztorinak persze igen rövid és száraz összefoglalója; rajzfilmhez képest itt bizony túlteng a cselekmény, azaz nem csak püfölik egymást a jók és a rosszak egész részen keresztül, néha megszakítva a bunyót töltelék-dialógusokkal, hanem igenis van egy épkézláb sztori, melyet egész szépen építenek-szépítenek az alkotók, akiket ha jól látom, jórészt az X-Men: Evolúcióból mentettek át.

A túl sok sztoriszál azonban a sorozat legnagyobb hibája is: én, mint a képregény ismerője persze örülök a rengeteg karakternek, akik a filmbe sajnos nem fértek bele, de aki teljesen ismeretlenül lát neki a sorozatnak, azt lehet, hogy kicsit zavarni fogja a „minden részben vagy 5 új szereplőt ismerünk meg, akik közül sokat majd csak 5-6 epizód múlva fogunk viszontlátni”-tényező.

Félreértés azért ne essék, ez nem egy Lost-bonyolítású történet (mégiscsak egy főleg gyerekeknek készülő rajzfilmről van szó), de tény és való, hogy az első tucat részben láttuk az X-Men-univerzum fontos karaktereinek nagy részét, és bizony ők nincsenek kevesen. Ez azért gond, mert érezhetően nem tudnak a szereplők többségével mit kezdeni az írók:  meglepődnék, ha például Viharnak (Storm) a saját részén kívül háromnál több mondata lett volna, és ez még sok másik X-re is elmondható.

Ami viszont nagy előny, hogy a készítők gondoltak az idősebb korosztályra is: elsősorban a poénok terén, melyeken 24 éves fejjel is jókat tudtam röhögni, de a már előbb említett történetépítés is mindenképp túlmutat egy szimpla rajzfilmen. Illetve lehet, hogy ez már nagy „kockaság”, de a harcok is nagyon szépen koreografáltak: a bunyójelenetek többsége simán útne egy élőszereplős filmben is.

Forrás: SorozatJunkie